Nem tudtam, hogy elkezdeni ezért elővettem a nyakláncot és átadtam neki. Hagytam hadd nézze meg és aztán kérdezzen amit akar. Kezébe vette átforgatta, aztán észrevette, hogy ki lehet nyitni. Kinyitotta.
Niall szemszöge:
Molly átadott egy nyakláncot, én még mindig azt hittem, hogy valami rajongói ügy, de aztán láttam, hogy ki lehet nyitni. Meglepődtem. A nevem szerepelt a nyakláncba. Őszintén fogalmam sem volt, hogy mit jelent.
Csak néztem a nyakláncra aztán Mollra. A lány folyamatosan nézett engem és szerintem várta, hogy megmagyarázzam, hogy mi ez de egyszerűen nem tudtam semmit mondani.
-Milyen boltban vetted ezt?-kérdeztem
-Hawaiin vettem, egy ékszerboltban.
-Miért van benne a nevem?
-Nem tudom. Azt hittem, hogy te tudni fogod!-mondta egy kicsit idegesen. Nem értek semmit. Mérges lettem és visszadobtam Molly kezébe a nyakláncot.
-Nem érdekel ez a nyaklánc, hagyj békén!-mondtam egy kicsit hangosabban a kelleténél.
Molly szemszöge:
Először úgy éreztem magam, mint egy rakás szerencsétlenség aztán rájöttem nem ezért furikáztam ennyit. Ezt nem hiszem el, mit képzel ez magáról? Annyira megharagudtam rá, Nem tudtam, hogy ilyen. Azt hittem kedves fiú. mint a videókban. Menjen a francba a hülye barátnőjével együtt. Nem bírtam a könnyeim elkezdtek lefolyni az arcomon.
-Te teljesen hülye vagy? Hawaiin az összes embert kitelepítették karácsony napján, a barátnőmet majdnem megölték, üldöznek minket emiatt a nyaklánc miatt. Nem elég, hogy azt se tudod mi ez és, hogy mit kell csinálni vele, még rám förmedsz és teljesen megbántasz. Amikor ez a te dolgod lenne és mi csak belekeveredtünk.-nagyon kiakadtam rá. A döbbenettől szóhoz sem jutott, én meg rácsaptam az ajtót, lecsörtettem a lépcsőn.
-Liam menjünk.-látták rajtam hogy bajom van, mire Liam felakart menni elköszönni a haverjától, mire én kiléptem a fagyos, téli időbe. Elkezdtem balra futni és csak mentem-mentem amíg egy buszmegállóhoz nem értem. 5 perc fagyhalál után végre jött is egy jármű, amire gondolkodás nélkül felszálltam. A végállomás egy parknál volt, mellette egy iskola. Leetől 23 nem fogadott hívásom volt és gyorsan rácsörögtem.
-Hol vagy?-kérdezte ijedten.
-Valami iskolánál és parknál.-feleltem.-A busz végállomása.-tudtam hogyha nem megyek be valahova megfagyok. Senki nem volt kinn csak pár ember akik igyekeztek haza valahonnan.
-Maradj, érted megyünk.-ettől nagyon megnyugodtam mert nem tudom hogy találtam volna vissza.
-Niall nem jön, ugye?
-Öm..nem.-kinyomott. Ha ő jön fogalmam sincs mit fogok neki mondani. Magabiztosnak akartam tűnni, de nem tudom meddig fog menni. Előtte minden más. Egy sötétített ablakú kocsi parkolt le előttem, majd kiszállt belőle ki más, mint Niall.
-Jól vagy?-kérdezte majd rám terített egy kabátot.
-Úgy nézek ki, mint akivel minden rendben lenne?-kaptam rá a tekintetem.
-Gyere szállj be.-nyújtotta a kezét.
-Magamtól is fel tudok állni.-megindultam az autó felé majd beültem hátra. Az út szótlanul telt. Hirtelen olyan nagyot korgott a hasam, hogy már szégyelltem magam.
-Éhes vagy?-nevetett.
-Kicsit-vallottam be.
-Meghívlak-lefordult az útról és megállt a McDonald's Drive-nál.-Mit eszel?
-Sajtburger jó lesz.
-2 sajtburger és mindkettő kólával.-adta le a rendelést, majd hátrafordult.
-Előre ülhetnél.-Az a mosolya...legszívesebben hozzábújtam volna, aztán eszembe jutott hogy mit mondott a szobában. Ettől függetlenül beültem előre.
-Kérlek bocsáss meg. Nem vagyok ilyen. Csak...kijött belőlem, de nem akartam így viselkedni.-nézett rám bociszemekkel.
-Nem gondolod hogy valaminek vagy valakinek a hatására?-ahogy kimondtam azonnal megbántam. Szerintem ő nem értette mire célzok (hát persze hogy Kelsiere).-Köszönjük-mosolyogtam az eladóra, mire Nialler vette az adást és elvette a kajánkat.
Köszönöm.-villantottam egy mosolyt Niallnek.
Mikor hazaértünk Niall felajánlotta, hogy nála aludhatunk, aminek Kelsie nagyon nem örült. Őszintén? Leszarom. Lee és én egy szobában voltuk, Liam külön és Niall természetesen Kelsievel aludt egy szobába.
Reggel korán felkeltem és elmentem sétálni. Bementem egy utamba eső kávézóba és vettem magam elvitelre egy habos kávét, sok habbal. Miután kifizettem, tovább mentem. Tengerpart mellett sétáltam és csodáltam, hogy milyen gyönyörű a víz. Bárcsak én is ilyen szép lehetnék. De akkor villámcsapásként ugrott be, hogy én sellő vagyok és akármikor elmehetek úszni. Fogtam magam és egy eldugottabb helyen beugrottam a vízbe és sebesen elkezdtem úszni a tenger belsejébe. Kint a szabad levegőn nagyon hideg van, de itt a vízbe egyáltalán nem. Úszkáltam a halakkal és teknősökkel, játszottam a delfinekkel. Szereztem egy barátot is. Egy delfint akit elneveztem Sunshine-nak. Elképesztően jól éreztem magamat. Kifelé menet kerestem egy sziklásabb helyet nehogy meglásson valaki. Amikor megnéztem az időt, nem hittem a szememnek. 11 óra volt, már 4órája eljöttem. Remélem senki se aggódik miattam.
Hazasiettem, és amikor beléptem a házba, síri csend volt. Csodás szóval senki sem volt fent. Leraktam a táskámat, amikor valami leesett a konyhába. Hirtelen nagyon megijedtem, de aztán meghallottam ki is szerencsétlenkedik ott. Niall hangját hallottam, ahogy épp egy poharat küld el melegebb éghajlatokra. Bementem hozzá, és amikor megláttam a nevetés fogott el. Tiszta liszt meg tojás volt mindene a konyhával együtt, a padlón egy törött pohár.
-Mit csinálsz Niall?-kérdeztem nevetve.
-Reggelit próbálok készíteni,de ahogy látod nem megy.
-Segítek. Mit szerettél volna?
-Palacsintát.
-Először takarítsunk fel és utána belefoghatunk.
Mikor végre minden a helyén volt elkezdtük készíteni a tésztát. Azaz én készítettem a tésztát, Niall meg minden egyes pillanatban megkóstolta a krémet. hogy biztos elég hozzávalót raktam-e bele. Mikor végeztünk, elkezdtük sütni a palikat. Izgalmas kis sütés volt. Niallel szerintem nem lehet semmit sem komolyan csinálni. Pont mikor végeztünk mindenki lejött és elkezdtünk reggelizni.
Niall szemszöge:
Nagyon jó móka volt Mollyval a reggel. Nagyon aranyos lány, teljesen más mint Kelsie. Kelsie jó csaj, de nem olyan különleges mint Molly. Miket beszélek én...Kelsie a barátnőm! Bár akkor mást sem kívántam volna csakhogy ne legyen itt. Az eddigi történetről:Reggel korálban felkeltem és lementem. Leültem a fotelba és csak úgy néztem ki magamból. Egy idő után neszre lettem figyelmes. Molly lejött a lépcsőn és kiment sétálni. Négy óra múlva jött vissza. Nagy sok időre lement. Egy kicsit a végén már aggódtam, hogy hol van. Majd megkérdezem, hogy hol volt reggeli után. Mikor mindenki végzett, elpakoltunk közösen. Kelsie elköszönt tőlem és hazament. Liam is hazament, hogy a szüleivel tölthesse az idejét.
-Csá bro! Jó szünetet.-köszöntem el egy kéz fogással tőle.
-Szia Liam, köszönjük segítséget és a titkot ha lehet...
Nem tudom mi lehet az a titok de Liam csak bólintott egyet és elment.
Hárman maradtunk. Mollyiék felmentek azzal az ürüggyel, hogy személyesen meg kell valamit beszélniük. Pár percig még álltam az ajtóban amikor fogtam magam és felmentem. Amikor elmentem Mollyék szobája előtt, megálltam. Tudom, hogy nem illik hallgatózni de nagyon érdekelt miről beszélnek és, hogy mi lehet ez a titok.
Egy picit hallgattam őket és épp indulni akartam mert semmi különösről nem beszéltek amikor egy nagyon fura dolgot hallottam meg.
-Liam menjünk.-látták rajtam hogy bajom van, mire Liam felakart menni elköszönni a haverjától, mire én kiléptem a fagyos, téli időbe. Elkezdtem balra futni és csak mentem-mentem amíg egy buszmegállóhoz nem értem. 5 perc fagyhalál után végre jött is egy jármű, amire gondolkodás nélkül felszálltam. A végállomás egy parknál volt, mellette egy iskola. Leetől 23 nem fogadott hívásom volt és gyorsan rácsörögtem.
-Hol vagy?-kérdezte ijedten.
-Valami iskolánál és parknál.-feleltem.-A busz végállomása.-tudtam hogyha nem megyek be valahova megfagyok. Senki nem volt kinn csak pár ember akik igyekeztek haza valahonnan.
-Maradj, érted megyünk.-ettől nagyon megnyugodtam mert nem tudom hogy találtam volna vissza.
-Niall nem jön, ugye?
-Öm..nem.-kinyomott. Ha ő jön fogalmam sincs mit fogok neki mondani. Magabiztosnak akartam tűnni, de nem tudom meddig fog menni. Előtte minden más. Egy sötétített ablakú kocsi parkolt le előttem, majd kiszállt belőle ki más, mint Niall.
-Jól vagy?-kérdezte majd rám terített egy kabátot.
-Úgy nézek ki, mint akivel minden rendben lenne?-kaptam rá a tekintetem.
-Gyere szállj be.-nyújtotta a kezét.
-Magamtól is fel tudok állni.-megindultam az autó felé majd beültem hátra. Az út szótlanul telt. Hirtelen olyan nagyot korgott a hasam, hogy már szégyelltem magam.
-Éhes vagy?-nevetett.
-Kicsit-vallottam be.
-Meghívlak-lefordult az útról és megállt a McDonald's Drive-nál.-Mit eszel?
-Sajtburger jó lesz.
-2 sajtburger és mindkettő kólával.-adta le a rendelést, majd hátrafordult.
-Előre ülhetnél.-Az a mosolya...legszívesebben hozzábújtam volna, aztán eszembe jutott hogy mit mondott a szobában. Ettől függetlenül beültem előre.
-Kérlek bocsáss meg. Nem vagyok ilyen. Csak...kijött belőlem, de nem akartam így viselkedni.-nézett rám bociszemekkel.
-Nem gondolod hogy valaminek vagy valakinek a hatására?-ahogy kimondtam azonnal megbántam. Szerintem ő nem értette mire célzok (hát persze hogy Kelsiere).-Köszönjük-mosolyogtam az eladóra, mire Nialler vette az adást és elvette a kajánkat.
Köszönöm.-villantottam egy mosolyt Niallnek.
Mikor hazaértünk Niall felajánlotta, hogy nála aludhatunk, aminek Kelsie nagyon nem örült. Őszintén? Leszarom. Lee és én egy szobában voltuk, Liam külön és Niall természetesen Kelsievel aludt egy szobába.
Reggel korán felkeltem és elmentem sétálni. Bementem egy utamba eső kávézóba és vettem magam elvitelre egy habos kávét, sok habbal. Miután kifizettem, tovább mentem. Tengerpart mellett sétáltam és csodáltam, hogy milyen gyönyörű a víz. Bárcsak én is ilyen szép lehetnék. De akkor villámcsapásként ugrott be, hogy én sellő vagyok és akármikor elmehetek úszni. Fogtam magam és egy eldugottabb helyen beugrottam a vízbe és sebesen elkezdtem úszni a tenger belsejébe. Kint a szabad levegőn nagyon hideg van, de itt a vízbe egyáltalán nem. Úszkáltam a halakkal és teknősökkel, játszottam a delfinekkel. Szereztem egy barátot is. Egy delfint akit elneveztem Sunshine-nak. Elképesztően jól éreztem magamat. Kifelé menet kerestem egy sziklásabb helyet nehogy meglásson valaki. Amikor megnéztem az időt, nem hittem a szememnek. 11 óra volt, már 4órája eljöttem. Remélem senki se aggódik miattam.
Hazasiettem, és amikor beléptem a házba, síri csend volt. Csodás szóval senki sem volt fent. Leraktam a táskámat, amikor valami leesett a konyhába. Hirtelen nagyon megijedtem, de aztán meghallottam ki is szerencsétlenkedik ott. Niall hangját hallottam, ahogy épp egy poharat küld el melegebb éghajlatokra. Bementem hozzá, és amikor megláttam a nevetés fogott el. Tiszta liszt meg tojás volt mindene a konyhával együtt, a padlón egy törött pohár.
-Mit csinálsz Niall?-kérdeztem nevetve.
-Reggelit próbálok készíteni,de ahogy látod nem megy.
-Segítek. Mit szerettél volna?
-Palacsintát.
-Először takarítsunk fel és utána belefoghatunk.
Mikor végre minden a helyén volt elkezdtük készíteni a tésztát. Azaz én készítettem a tésztát, Niall meg minden egyes pillanatban megkóstolta a krémet. hogy biztos elég hozzávalót raktam-e bele. Mikor végeztünk, elkezdtük sütni a palikat. Izgalmas kis sütés volt. Niallel szerintem nem lehet semmit sem komolyan csinálni. Pont mikor végeztünk mindenki lejött és elkezdtünk reggelizni.
Niall szemszöge:
Nagyon jó móka volt Mollyval a reggel. Nagyon aranyos lány, teljesen más mint Kelsie. Kelsie jó csaj, de nem olyan különleges mint Molly. Miket beszélek én...Kelsie a barátnőm! Bár akkor mást sem kívántam volna csakhogy ne legyen itt. Az eddigi történetről:Reggel korálban felkeltem és lementem. Leültem a fotelba és csak úgy néztem ki magamból. Egy idő után neszre lettem figyelmes. Molly lejött a lépcsőn és kiment sétálni. Négy óra múlva jött vissza. Nagy sok időre lement. Egy kicsit a végén már aggódtam, hogy hol van. Majd megkérdezem, hogy hol volt reggeli után. Mikor mindenki végzett, elpakoltunk közösen. Kelsie elköszönt tőlem és hazament. Liam is hazament, hogy a szüleivel tölthesse az idejét.
-Csá bro! Jó szünetet.-köszöntem el egy kéz fogással tőle.
-Szia Liam, köszönjük segítséget és a titkot ha lehet...
Nem tudom mi lehet az a titok de Liam csak bólintott egyet és elment.
Hárman maradtunk. Mollyiék felmentek azzal az ürüggyel, hogy személyesen meg kell valamit beszélniük. Pár percig még álltam az ajtóban amikor fogtam magam és felmentem. Amikor elmentem Mollyék szobája előtt, megálltam. Tudom, hogy nem illik hallgatózni de nagyon érdekelt miről beszélnek és, hogy mi lehet ez a titok.
Egy picit hallgattam őket és épp indulni akartam mert semmi különösről nem beszéltek amikor egy nagyon fura dolgot hallottam meg.
